Miskolc város története és a Magyar Múzeumügy 2007 és 2012 között jelentős részben megismétli önmagát. 1891-ben a Bársony-házi „szakócák”, mint a kárpát-medencei jégkori ember létezésének első, hitelesnek elfogadott bizonyítékai, nagymértékben elősegítették a Herman Ottó Múzeum elődjének, a Borsod-Miskolczi Múzeumnak az 1899. évi megalapítását. A Bükkábrányban 2007-ben előkerült 7,6 millió éves ősfák, melyektől a „szakócákhoz” hasonlóan felbolydult a közvélemény, 2012-re egy másik, majd a Megyei Múzeumi Igazgatóság vezetése alatt működő múzeumot, múzeumszárnyat hívtak életre.
A Megyei Múzeumi Igazgatóság számára a kimentett fák, azokkal együtt, melyek a bányában maradtak és szükségszerűen az enyészeté lettek, tudományos és szimbolikus értéket is képviselnek. Szimbólumai a Megyei Múzeumügy teljes megújításának. A Pannon-tenger Múzeum megépítésével a cél egy minden ízében 21. századi, valós és vállalható értékeket képviselő, igényes természetrajzi látványosság megteremtése, mely egyszerre tanít és szórakoztat, és mindenekelőtt követendő példát ad.
A részben földbe süllyesztett, kétszintes, É–D-i irányban hármas tagolású épület középső része ad majd otthont az ősfák köré szervezett kiállításnak. Ennek fő témája a kárpát-medencei miocén kor földtanának, növény- és állatvilágának, tartalmát és formáját tekintve is minél színesebb bemutatása. A kiállítás szerves részét képezi majd a rudabányai leletegyüttes, melyet a legrészletesebben az országban elsőként itt ismertetünk meg a nagyközönséggel. Nem csupán az 1967-től kutatott Rudapithecus hungaricus ősmajom maradványai, de a környezetében feltárt, a felső-miocén időszakra jellemző növény- és állatvilág emlékei is itt kapnak helyet.
Az új múzeumrész tartalmi és formai kialakításakor nagyon fontosnak tartjuk, hogy ténylegesen minden korosztályt többször is be tudjunk csábítani és marasztalni az év folyamán. Olyan élményekkel teli tudásbázist kívánunk megteremteni, amelyben a hároméves kisgyerekkel ugyanúgy érdemes betérni, mint a vizsgára készülő egyetemi hallgatónak, vagy akár a szellemi felfrissülésre vágyó nyugdíjasnak. Nem akarjuk, hogy csupán a szülők hozzák múzeumba a gyereket, mert az „kell”. Sokkal inkább akarjuk, hogy a gyerek akarjon a múzeumba jönni és maradni, hogy a többgyerekes családok úgy találkozzanak a kiállításunkon, mint ahogy összefutnak a játszótereken.
Szeretnénk az iskolákat meggyőzni arról, hogy megéri akár havonta a kiállítótermeinkben egy-egy órát megtartani. Kiállításunk elemei nemcsak láthatók, de témáktól függően szagolhatók, tapinthatók, mozgathatók lesznek. Ha a földkéreg lemezeinek mozgását, a vulkánok működését, a szén, az urán, a földgáz vagy olajmezők keletkezését, a folyók teraszainak képződését szeretnénk megérteni, nem kell majd többet olvasni, mint amennyit lehet kísérletezni, játszani. Az épületben a valós idejű földrengésfigyelést bárki számára elérhetővé kívánjuk tenni.
A Pannon-tenger vízi és a peremterületek szárazföldi növény- és állatvilágát reprezentáló kövületek és csontok helyenként „életre kelnek” majd. Ha valakinek kedve támad, hogy kipróbálja egy ősfa-darab többféle konzerválását, múzeumunkban megteheti, s az „eredményt” hazaviheti, de virtuálisan bemászhat majd az egyik ciprusunk folyadékkal teli tartályába is. Szeretnénk, ha a múzeumot szellemi és tartalmi értelemben, a látogatók közreműködésével, azután is tovább építenénk, hogy az már elkészült.
Az új múzeumépületben kap állandó és végre méltó helyet a több mint 16000 tételt tartalmazó, és ezáltal az ország leggazdagabb ásványgyűjteményéből rendezett kiállítás is. Kialakításakor arra törekszünk, hogy a laikus szemlélődő, a vizsga előtt álló egyetemista és az amatőr gyűjtő egyaránt rendszeres látogatója legyen.
Mivel alapvető célunk, hogy a múzeum gyűjtőkörét is kibővítsük az új épület és kiállítás ürügyén, folyamatos együttműködést kívánunk kialakítani és fenntartani a földtudományokkal, az őslénytannal foglalkozó felsőoktatási intézményekkel, múzeumokkal és amatőr kutatókkal, gyűjtőkkel. Nem csupán a bemutatás, az oktatás támogatása és a szórakoztatás, de hosszú távon a kutatás legalább alapszintű megteremtése is szándékunkban áll. Évente 2–3, hazai és nemzetközi szintű konferenciának kívánunk otthont adni elsősorban a geológia és az őslénytan témakörében, ezáltal is besegítve a nagy kutatóhelyek, egymástól távol dolgozó kutatógárdák munkájába, a legmagasabb szintű tudományos információcserébe.
Bővebb információ:
Sándor Edina, projektmenedzser
edina.sandor@freemail.hu
30/479-3717